Nyugtalanság uralkodik a Galaktikus Köztársaságban. A távoli csillagrendszerekbe irányuló kereskedelmi utak megadóztatásának tervét heves viták övezik. A kapzsi Kereskedelmi Szövetség úgy próbálja elérni célját, hogy felfegyverzett csatahajóival blokád alá veszi a parányi Naboo bolygót. Míg a Köztársaság Szenátusában véget nem érő szócsaták zajlanak az aggasztó eseményekről, a Főkancellár titokban útnak indít két Jedi lovagot  a béke és az igazság őrzőit, hogy oldják meg a konfliktust...
Többen kétségüknek adtak hangot, amikor kiderült, a mítosz tényleg folytatódik. 1984 óta ugyanis 15 év telt el, és nem lehetett tudni, hogy az eltelt idő árt, vagy használ az ötletnek? Ráadásul Lucas vállalta a rendezést, miközben 1977 óta nem ült a rendezői székben. A siker nem volt kérdéses, de itt jóval több forgott kockán párszázmillió dollárnál. A makulátlan hírnévre kerül-e folt, vagy nem...A Csillagok háborúja bevezető trilógiájának első részében a két Jedi lovag társául szegődik a film legvitatottabb szereplője Jar Jar Binks, a Naboo lakója. A hosszú nyelvéről, idióta grimaszairól és poénosra szánt beszólásairól elhíresült emberszabású beszélő lény kétségtelenül lebutítja a klasszikus mesét, és a kisgyerekek számára teszi szórakoztatóvá. Hol van már a Birodalom visszavág apokaliptikus világvége hangulata, és a rossz győzelme? Itt a főgonosz Darth Maul, aki csupán piros-fekete maszkja és kétélű lézerkardja révén marad meg az emberek emlékezetében, nincs kidolgozott jelleme, mint Darth Vader-nek, és ily módon feleannyira sem félelmetes. A fekete lovag annak idején pont misztikussága, megjelenése révén volt a sötétség követe, és félelmetesen rossz; emitt hiába a(z ördögi) szarvak, nyilvánvaló, hogy Darth Maul a videojátékok képtelen vizuális világából csöppent közénk. Apropó kétélű kard. Sajnos a film nem tudja palástolni azt a hibáját, hogy kronológiailag az előző trilógia előtt játszódik. Tény, hogy a húsz évvel ezelőtti, kezdetlegesnek ható fegyvereket, öltözködést, ellenfeleket nem lehetett alulmúlni a mai technológia tükrében, de a végeredmény olyanra sikerült, mintha legalábbis száz évvel későbbi történéseket mesélne el. És ha már a gonoszt említjük: Lucas teljesen szakít az ember-ember elleni tézissel. A gonosz hadsereg tagjai itt már nem emberek, értelem nélküli robotok, amelyeket nem bűn aprítani. Ez is a gyerekek érdekében történik. Eltűntek a – vagyis a történet szerint még nincsenek – rohamsisakos katonák. És itt máris megfogalmazódott egy paradoxon. Tehát az emberiség a fejlődés egy szintjén annyira visszafejlődik, hogy az általuk kreált robotok helyett nagyobb hatásfokúnak ítélik meg, ha maguk mennek harcba? Ember, ember ellen? Persze, mondják a fanatikusok, a kákán is csomót keresek, merthogy a látvány miatt kell mindez, de Lucas van annyira precíz, hogy ilyen részletekre figyeljen. És a látványhoz nem feltétlenül kell a sok barátságos, kevésbé barátságos, de kétségtelenül virtuális lény, a gyerekek legnagyobb örömére, idősebbek ugyanakkora bánatára. Hol maradnak az emberek?